Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

A gimnázium pedagógiai programja

Pedagógiai program a felsõtagozat,

azaz a 9-13. osztályok számára


  A közoktatási törvény 48. § (1) meghatározza az iskola pedagógiai programjának tartalmi követelményeit. Ennek minden pontját tárgyalja hatályos pedagógiai programunk, annak tartalmi részei a felsõtagozatra is érvényesek. Az iskolában folyó nevelõ-oktató munka ellenõrzési, mérési, értékelési, minõséggondozási rendszeréhez az alábbi kiegészítéseket tesszük – ahol szükséges, ott a hatályos pedagógiai programunk pontjainak megfelelõ sorrendben tárgyalva, a waldorf kerettantervi ajánlásoknak megfelelõen. A pedagógiai program végrehajtásához szükséges nevelõ-oktató munkát segítõ eszközök és felszerelések jegyzékét fejlesztési terv keretében készítettük el, adtuk át, a szükséges pótlásokat a fejlesztési tervben megjelölt módon 2008-ig hajtjuk végre.  Az iskola helyi tantervét ugyancsak kiegészítettük a 9-13. évfolyamra.


Pedagógiai elvek, sajátosságok

 

1. A nevelés, oktatás alapelvei, céljai

 

Pedagógiai alapelvek

 

   „A Waldorf-pedagógia fejlõdéspedagógia, a teljes emberi személyiség kibontakozásának szolgálatában áll. Célja, hogy a gyermekeket a koruknak megfelelõ testi, lelki és szellemi fejlõdésüket elõsegítve bevezesse az emberiség története során felhalmozott ismeretekbe. Eközben megteremti bennük a gondolkodás, érzés, akarat harmóniáját.”

  Rudolf Steiner ezen emberképe alapján tevékenykednek a felsõ tagozatban is a tanárok, hiszen a 12+1 évfolyamos Waldorf-iskola egységét a nevelési elvek azonossága adja. A gyermekek iskolába lépésüktõl egészen felnõtt koruk kezdetéig ugyanazt az egységes szellemi hátterû nevelést kapják, melyben a tantárgyak évrõl évre szorosan egymásra épülnek az életkori sajátosságokhoz igazodva. Miként tehát az 1-8. osztályban, úgy az erre épülõ felsõ tagozatban is a pedagógiai hátteret a Rudolf Steiner által kidolgozott emberismeret adja.

  A Waldorf-pedagógia fontos alapelve, hogy az embert eredendõen lelki-szellemi lénynek tekinti, aki individuális képességeket hoz magával. A nevelés feladata a gyermekben végbemenõ individuális folyamatot segíteni. A felsõ tagozat pedagógiájának középpontjában az a szolgálat áll, hogy segítse a 14 éves korára már két lábbal a földre érkezõ embert, hogy lassan felébredjen szelleme és ráismerjen képességeire.         

 

„Minden diáknak meg kell szereznie a szükséges tudást és a tartós képességeket, hogy biztonsággal és erõvel tudjon felelni a felnõtt világ igényeire.”           R.S.: Tanulás a munkáért

 

 Van valami rokonság az emberiségben mûködõ történelmi impulzusok felfogása,
 illetve az emberi szervezetben mûködõ külsõ fizikai természeti impulzusok között….”
R. Steiner.

2. Az intézmény gyermekképe

 

A harmadik hétéves korszak


  A gyermek 14 évesen a felsõ tagozatba érkezve életének legnehezebb idõszakát éli: törékeny, tüskés kis lénye tele van bizonytalansággal, kétellyel. Az új lelki-szellemi erõk ébredése nyugtalansággal, szélsõséges viselkedéssel jár, s mindeközben kialakul saját méltóságérzete, személyiségének tudata.

  A serdülés a nehézkedés erõivel való szembesülés, küzdelem ideje, amikor a hirtelen megnyúlt ifjú teste elnehezül, esetlenné válik. Lehúzzák a gravitáció erõi, így hosszas erõfeszítésébe kerül, míg megtanulja megnõtt csontrendszerét irányítani. Ha ez sikerül, új tudatossággal, erõteljes módon képes megállni a külvilágban.

  Nyolcadik osztályig a gyermek a külsõ tekintélyt követte, kívülrõl alakított szabályok formálták életét. Felsõ tagozatban meg kell tanulnia saját belátása szerint cselekedni, hogy önálló emberré válhasson.

  Az elsõ hétéves periódusban az érzékeit hatja át lelki tartalommal, a fogváltást követõen a légzését és a vérkeringését, majd a nemi érés idõszakában az anyagcsere folyamatait és a végtagrendszerét. Eközben a szférikus tudat – amely a mesék világában él -, lassan földivé válik. A mesei fantáziát felváltja az ítéletalkotás, a konkrét valóság tárgyszerû megragadásának igénye és képessége. A felsõ tagozat központi feladata e fizikaihoz kötött tárgyias, racionális gondolkodás csiszolása. A kamasz nyitott a világra, ismerni akarja, ezért intellektuális terhelésre, szellemi táplálékra van szüksége, és abban kell segíteni, hogy az ok-okozati összefüggését megértse. Arra kell képessé tenni az ifjút, hogy saját akaratával és ítéletével önállón bele tudjon helyezkedni az életbe, a Föld polgárává váljon, de ne váljék földhöz ragadttá. Képes legyen az összefüggéseket felismerve alkotni, teremteni. Az ember lénye nem egyoldalúan intellektuális, ezért fontos, hogy képes legyen gyakorlatra irányuló gondolatok megalkotására, hogy a világot formálni tudja, hisz így válhat teljes emberré.

  A nemi érettségben megerõsödik szociális érzéke. S miközben egyre erõsebb a barátságok, szövetségek/csoportosulások iránti igénye, egyre visszahúzódóvá, befele fordulóvá válik. Keresi helyét, szerepét, arcát, és próbálja magát valamivel azonosnak tartani. Keresi azt a feladatot, azt az elhivatást, amellyel földi küldetése értelmet nyer.

  Valamit kutat, amit nem talál meg az érzékei elõtt feltáruló világban. Igazságkeresõ útján fogékonnyá válik az eszményképek iránt. Az ideálokkal olyan erõ költözik a fiatalba, amely a történelem szellemi tartalmaival áll kapcsolatban. Az ideálok adhatnak élettámaszt a kamasznak. Nem elvont filozófiai fogalmak ezek, hanem életerõt adó dolgok.

  Az ember szellemi-lelki része önálló lénytagként a nemi éréssel születik meg. Úgy mutatkozik meg, hogy a gyermekben kezd kifejlõdni egyfajta megértés a szellem és a lélek impulzusai iránt.

 

3. A pedagógusok

 

  A felsõtagozaton a Waldorf kerettantervben és a pedagógiai programunkban már meghatározott feltételeknek megfelelõ tanárok tanítanak (akik az un. közismereti tárgyanként megfelelõ egyetemi végzettséggel rendelkeznek).

  Az osztály útját 8 éven keresztül vezérlõ osztálytanító helyét az osztályt tanító tanárok közössége, az un. Osztálykonferencia veszi át, kik közösen tartják meg és orientálják az osztályt felsõtagozatos útján. Az osztálykonferencia tagjai közül különleges szerepe van az un. Osztálykísérõ tanárnak, aki az osztály mûködése közben felmerülõ szervezési és igazgatási feladatok gazdája.

  Minden fiatal útjának van egy személyes kísérõje: mentora. A fiatal az iskola tanárai közül, mentort választ magának, aki – amennyiben vállalja ezt a személyes felkérést – akkor segíti az ifjút kamaszkori útján: rendszeres beszélgetésekkel, konzultációkkal. A mentor segíti a szülõi és a volt osztálytanítói tekintélytõl megszabadulni vágyó fiatal számára, hogy egyenrangú, maga által választott személyes kapcsolatba lépjen egy felnõttel – mintegy elõképéül is saját felnõttkori kapcsolatainak.

    

5. Számonkérés – az iskola értékelési és ellenõrzési rendszere


  A pedagógiai programunkban meghatározottaknak és a Kerettanterveben biztosított lehetõségnek megfelelõen felsõtagozatban is megtartjuk az évvégi szöveges értékelés pedagógiai gyakorlatát. Az éves szöveges értékelést természetesen felsõtagozatban nem az osztálytanító készíti el (nem is az Osztálykísérõ tanár egyedül), hanem az a pedagógiai munka jellegének megfelelõen az osztályban tanító szaktanárok epochánként és tantárgyanként elkészített, lezárt és összeadódó értékeléseinek foglalataként készül el.

  Az értékelés további eszközeit, módjait pedagógiai programunk már hatályos tartalmazza.

  A fiatalok iskolaváltási szándéka esetén, amennyiben a fogadó iskola illetve a tanuló és szülei kérik, akkor a szöveges értékelést – a jogszabálynak megfelelõen – osztályzatokra váltja át a Tanári Konferencia. A Tanári Konferencia ezt az átváltást – a jogszabály felhatalmazása alapján – az iskola pedagógiai célkitûzéseinek és a gyermek teljesítményének teljes figyelembe vételével az átváltást végzõ tanár személyes pedagógiai mérlegelése és döntése alapján, un. külsõ átváltási kulcs nélkül teszi meg bármelyik osztályba járó tanuló esetén.


IV. Az iskola mûködésének általános jellemzõihez


  Az iskola mûködésének általános jellemzõi eredetileg is kerültek kialakításra, hogy megfeleljenek a 12+1 osztályos iskola követelményeinek, ennek megfelelõen a jelenlegi kiegészítésben nem szükséges ennek részletes tárgyalása.

  A tanári kollégium pedagógiai munkája továbbra is különös figyelemmel terjed ki a beilleszkedési, magatartási illetve tanulási nehézségekkel küzdõ gyermekek nevelésére; a gyermek és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátására, a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatására és a szociális hátrányok enyhítését segítõ támogató pedagógiai tevékenységre.


A FEJLÕDÉS ÁLLOMÁSAI A TANTERV  SZEMPONTJÁBÓL


A  Waldorf-pedagógia a gyermek fejlõdésében három fázist különít el: a születéstõl 7 éves korig, a 7-14 és 14-21 éves korig tartó idõszakokat. Pedagógiai terminusokban kifejezve ez megfelel a születéstõl a 3. életévig tartó csecsemõkornak és a 3-6/7 éves korig tartó kisgyermekkornak, a 6/7-14/15 éves korig tartó általános iskolás kornak és a 14/15-18/19 éves korig tartó középiskolás kornak. Mindegyik fázist a maga sajátos fizikai, lelki és szellemi változásai határozzák meg. Az alábbi leírás természetébõl fakadóan csak egy rövid összefoglalás kíván lenni.

Noha minden állomás az élet egy szakaszát képviseli, mely saját jogon egységes és meghatározott, idõvel mindegyik átalakul a következõ fázisba. Azok a folyamatok, melyek elérnek egy bizonyos tetõpontot az egyik fázisban, a rákövetkezõ fejlõdési szakaszban képességekké változnak.


A kamaszkor


  A kamaszkorban fejlõdik ki a független ítéletalkotásra és az igazságkeresésre való képesség. A kultúra és természet belsõ elveit világos, objektív és a fiatalokat inspiráló módon kell feltárni. A kamaszok egyre növekvõ belsõ világát a figyelmükhöz méltó gondolatokkal kell megszólítani. Az alkalmazott tanítási módszerek egyre inkább fogalmivá és kognitívvá válnak. Noha az önálló kutatásoknak és az önálló feldolgozást igénylõ munkáknak az egész tanterv folyamán kiemelt szerepe van, ebben az idõszakban még nagyobb hangsúlyt kapnak a tanulás analitikus és önmaguk által meghatározott fajtái. A tanulóknak meg kell tanulniuk a világot különbözõ nézõpontokból szemlélni. A felsõ tagozat tanterve jó alapot biztosít a tanulóknak, és elõkészíti õket a magasabb szintû tanulmányokra

Eseménynaptár