Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola
Márton – lámpás – idõszak
Szent-Mihály idõszak után számos tennivaló akad még a kertben, amit még a tél beállta elõtt el kell végezni. A virágágyásokat rendbe hozzuk, a cserjéket visszavágjuk, leveleket gereblyézünk. Közben a gyerekek serényen gyûjtik a köveket, tisztogatják a gyökereket, amikbe titkos zugokat-törpeházakat építenek.
Ezen idõszak alatt a szabad játék idejében a gyerekekkel lámpásokat készítünk. Ez elmélyült munkát igényel: festés, olajozás, ragasztás, fafaragás, díszítés. Az elkészült lámpások az ünnepig az évszakasztal körül kapnak helyet.
Az ünnep elõestéjén a szülõkkel közösen készülünk az ünnepre: mécseseket festünk, ragasztunk, manót sütünk, almát töltünk, de mindezt titokban, a gyerekek errõl mit sem tudnak! Másnap késõ délután gyülekezünk az óvoda udvarán, ahol énekszóval gyulladnak a lámpások egymás után. Szép látni, ahogy egy-egy fénybõl a végére hatalmas fényesség kerekedik. Amikor már nagy a fényesség, eljátsszuk a Szent Márton játékot:
Szent Márton hó és szél nyomán
A ló viszi de vágtat ám,
Szent Márton kedve jó vagyon,
Meleg kabátja, hej nagyon.
A hóban rongyos ember ül
Ruhája folt csak egyedül,
„Segítsetek a nagy bajon,
Mert végem lesz ha megfagyok.
Szent Márton int, a ló megáll
És csendben álla koldusnál.
Szent Márton kardja gyorsan vág
Kabátja félbe tépve már.
Szent Márton fél kabátot ad,
A hála érte már fakad
De Márton gyorsan lóra száll
A másik féllel meg sem áll.
Álmában jõ egy tiszta fény,
És lágyan kélõ hang beszél:
„Amit te tettél jó lovag,
A hálám érte elfogadd!”
Ezután elindulunk a mécsesekkel kivilágított úton, hogy megkeressük a manóházakat, várakat, amit a gyerekek gondosan építettek. Micsoda csodálkozás és örvendezés tör ki a gyermekekbõl, mert hát csodák csodája, mindenki házában fényesség van! A gyerekek házról házra járnak, bevilágítanak minden sötét zugba, gyökérbe, hátha felfedeznek egy-egy manót. Mikor bejártunk mindent, a réten fellobban a nagy tûz, amit körüljárva énekelünk, melegszünk, majd elfogyasztjuk a frissen sült almákat. Mire elszunnyad a tüzünk, néhány lámpás is kialszik, majd egy csendes esti énekkel búcsúzunk egymástól.
Lámpás idõszak dalai
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a virágok a réten.
Pirosan zölden kéken,
Gyere Márton nézd meg!
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a csillagok az égen.
Pirosan zölden kéken,
Gyere Márton nézd meg!
Kis utcánkban lámpácskák
Mint gyermekek a szélben.
Pirosan zölden kéken,
Gyere Márton nézd meg!
Kis utcánkban lámpácskák
A kezekben mint botocskák.
Pirosan zölden kéken,
Gyere Márton nézd meg!
És az meg én velem.
Ragyog az itt idelent,
És fent a csillagfény.
S ha kialszik a lámpácskám,
Megnyugoszunk mi is már.
Egy, két lányka, fiúcska.
Mörmike õ megy elõre,
Lámpácskát visz a kezébe.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
Ragyogj, mint ég csillaga!
Második a Babberci,
Szemét hátra mereszti.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
Ragyogj, mint ég csillaga!
Utána jön most Kódorgó,
A lámpa után bolyongó.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
Ragyogj, mint ég csillaga!
Negyedére Ici-pici,
Ki a földbõl sem látszik ki.
Lámpa, lámpa, lámpácska,
Ragyogj, mint ég csillaga!