Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola

Márton idõszak

Márton – lámpás – idõszak

 

Szent-Mihály idõszak után számos tennivaló akad még a kertben, amit még a tél beállta elõtt el kell végezni. A virágágyásokat rendbe hozzuk, a cserjéket visszavágjuk, leveleket gereblyézünk. Közben a gyerekek serényen gyûjtik a köveket, tisztogatják a gyökereket, amikbe titkos zugokat-törpeházakat építenek.

Ezen idõszak alatt a szabad játék idejében a gyerekekkel lámpásokat készítünk. Ez elmélyült munkát igényel: festés, olajozás, ragasztás, fafaragás, díszítés. Az elkészült lámpások az ünnepig az évszakasztal körül kapnak helyet.

 

Az ünnep elõestéjén a szülõkkel közösen készülünk az ünnepre: mécseseket festünk, ragasztunk, manót sütünk, almát töltünk, de mindezt titokban, a gyerekek errõl mit sem tudnak! Másnap késõ délután gyülekezünk az óvoda udvarán, ahol énekszóval gyulladnak a lámpások egymás után. Szép látni, ahogy egy-egy fénybõl a végére hatalmas fényesség kerekedik. Amikor már nagy a fényesség, eljátsszuk a Szent Márton játékot:

 

Szent Márton hó és szél nyomán

A ló viszi de vágtat ám,

Szent Márton kedve jó vagyon,

Meleg kabátja, hej nagyon.

 

A hóban rongyos ember ül

Ruhája folt csak egyedül,

„Segítsetek a nagy bajon,

Mert végem lesz ha megfagyok.

 

Szent Márton int, a ló megáll

És csendben álla koldusnál.

Szent Márton kardja gyorsan vág

Kabátja félbe tépve már.

 

Szent Márton fél kabátot ad,

A hála érte már fakad

De Márton gyorsan lóra száll

A másik féllel meg sem áll.

 

Álmában jõ egy tiszta fény,

És lágyan kélõ hang beszél:

„Amit te tettél jó lovag,

A hálám érte elfogadd!”

 

Ezután elindulunk a mécsesekkel kivilágított úton, hogy megkeressük a manóházakat, várakat, amit a gyerekek gondosan építettek. Micsoda csodálkozás és örvendezés tör ki a gyermekekbõl, mert hát csodák csodája, mindenki házában fényesség van! A gyerekek házról házra járnak, bevilágítanak minden sötét zugba, gyökérbe, hátha felfedeznek egy-egy manót. Mikor bejártunk mindent, a réten fellobban a nagy tûz, amit körüljárva énekelünk, melegszünk, majd elfogyasztjuk a frissen sült almákat. Mire elszunnyad a tüzünk, néhány lámpás is kialszik, majd egy csendes esti énekkel búcsúzunk egymástól.

 

Lámpás idõszak dalai

 

Gyertek, hát gyújtsunk most egy kis fényt!

Mit egykor a Nap tüze gyújtott rég.

Mint csillagszikra úgy ragyog,

Lámpácskám fénye láthatod.



Kis utcánkban lámpácskák

Mint a virágok a réten.

Pirosan zölden kéken,

Gyere Márton nézd meg!


Kis utcánkban lámpácskák

Mint a csillagok az égen.

Pirosan zölden kéken,

Gyere Márton nézd meg!

 

Kis utcánkban lámpácskák

Mint gyermekek a szélben.

Pirosan zölden kéken,

Gyere Márton nézd meg!

 

Kis utcánkban lámpácskák

A kezekben mint botocskák.

Pirosan zölden kéken,

Gyere Márton nézd meg!

 

 

A lámpácskámmal megyek én,

És az meg én velem.

Ragyog az itt idelent,

És fent a csillagfény.

S ha kialszik a lámpácskám,

Megnyugoszunk mi is már.

 

 

Mi megy ott a hegyen át?

Egy, két lányka, fiúcska.

Mörmike õ megy elõre,

Lámpácskát visz a kezébe.

 

Lámpa, lámpa, lámpácska,

Ragyogj, mint ég csillaga!

Második a Babberci,

Szemét hátra mereszti.

 

Lámpa, lámpa, lámpácska,

Ragyogj, mint ég csillaga!

Utána jön most Kódorgó,

A lámpa után bolyongó.

 

Lámpa, lámpa, lámpácska,

Ragyogj, mint ég csillaga!

Negyedére Ici-pici,

Ki a földbõl sem látszik ki.

 

Lámpa, lámpa, lámpácska,

Ragyogj, mint ég csillaga!





Eseménynaptár