Márton nap - Félúton az õszi napforduló és karácsony között
Minden a sajtos dobozokkal kezdõdött....
Rengeteg dologra használható egy sajtos doboz: lehet belõle kincses ládikó vagy malomkerék, kiskalap vagy akár gurigázhatunk is vele, de azt már a legkisebb gyermekem is tudja ha meglát egy ilyet, hogy a macisajtos dobozból lámpást lehet készíteni.
De még milyen szépet!
Az ünnep elõtti héten nemcsak a gyermekeknek telnek szorgos munkával a napjaik, hanem a szülõknek és az óvónéniknek is. Szerencsés az, akinek van módja részt venni ilyenkor a munkadélutánokon, mert amikor mécsesfestés vagy almatöltés közben finom kalácsillat tölti meg az egész óvodát, az nem csak az orrunkra, hanem a lelkünkre is hat.
Eljött a péntek délután és a gyermekeim nagy-nagy izgalommal várták az ünnepet. A sötétben a sok-sok kicsi mécsessel megvilágított óvodaépület olyan meghitt melegséget árasztott, hogy a kerítés mellett megállva nemcsak a gyerekek szája maradt tátva a csodálkozástól, de mi szülõk is meghatódtunk. Miközben mindenki lámpásába beköltözött a kicsi fény, elindultunk a máskor oly ismerõs, most pedig oly titokzatos kertbe. A gyermekek teljes átéléssel játszották el a Márton játékot. Ezután indulhattunk el a manók birodalmába. Olyannyira az övék volt az egész udvar, hogy igazán csak vendégnek érezhettük magunkat. Mindenhol ott voltak. Nemcsak a homokozókban lévõ hatalmas manóvárakban, hanem a bokrok alatt, a gyökerek között, a kövek mellett. Teljesen elmerültünk ebben a tündérvilágban, amikor a kisfiam szólt, hogy nézd anya, csillagok. És tényleg. Hatalmas tábortûz égett az udvar közepén, és a parázs mint megannyi csillogó csillag gyönyörû táncot járt az énekszóra. A tûz mellett pedig megoszthattuk egymással a forró, mézes-diós sült almát. Úgy éreztem, hogy tényleg igaz a dal: az égen ragyog egy csillag, a földön ragyogok én. És talán nemcsak én, talán nemcsak a tábortûz és a lámpások fényétõl, talán nemcsak a szemünk, hanem a szívünk is. A tûz kialudt, mi pedig nemcsak egy mézeskalács manót vihettünk magunkkal, hanem a ragyogást is a szívünkben.
Remélem, hogy jövõre újra kitárul majd elõttünk a csodás manóbirodalom és ezek az apró pici lények segítenek nekünk megérteni és átélni, milyen fontos a fény, az adakozás és a megosztás.
Köszönjük!
