Iskolánk felső tagozata a 9-13. évfolyamokat foglalja magában. Attól függetlenül, hogy a tanulmányok állami érettségi vizsgával zárulnak, az iskolai tevékenységek és a tanulás nem tolódik el a fej irányába. A mindennapokat ugyanúgy átszövik a művészeti, gyakorlati tevékenységek, mint ahogy az iskola alsóbb évfolyamain. A fő törekvés a jelenlétre, együttműködésre, önálló gondolkodásra és ítéletalkotásra való nevelés amellett, hogy a fiatalok a közismereti tárgyakból, a tudomány számos területén is korszerű és a gyakorlathoz kapcsolódó tudást szereznek.
Iskolánkban a felső tagozatosok hagyományos módon a projekthéttel indítanak. Ennek a hétnek a programját egy előre kiválasztott téma adja meg, az ehhez kapcsolódó tevékenységeket az osztályok együtt élik meg. Ennek a hétnek része a tanulás, a gyakorlati és művészeti tevékenységek, gyalogtúrák, biciklis túrák. Külső helyszíneken, külső előadókhoz való kapcsolódás jelenti a világ felé nyitást. Az együtt töltött egy hét erős közösséget kovácsol a gimnazistákból, az újonnan érkezőket pedig belesegíti a közösségbe. Azt is megélhetik a fiatalok, hogy a projekthéten belül az egyes tantárgyak összekapcsolódnak, egymásba folynak, és az elmélet a gyakorlattal karöltve jelenik meg.
A felső tagozaton nagyon hangsúlyosak a gyakorlatok.
A kilencedik osztály megérkezve az iskolába az építésgyakorlaton vesz részt. A földdel dolgozik, kemény fizikai munkát végez, megtapasztalja, hogy a saját ereje által hogyan tudja átalakítani a környezetét, „belemegy a földbe”. Munkája nyomán kerti utak, kerítések, lépcsők stb. épülnek. Ezután a tapasztalat után egy biodinamikus gazdaságba mennek, a mezőgazdasági gyakorlatot teljesíteni. Fontos, hogy egy organikus szemléletű farmon tapasztalják meg a gazdálkodást, annak ritmusát, folyamatait, összefüggéseit. Betekintenek abba, milyen a természettel és a kozmosszal összhangban tevékenykedni. Az őszi gyakorlatnak van egy tavaszi folytatása, így nemcsak a betakarítás, hanem a vetés folyamataiba is betekintést nyerhetnek a diákok.
A tizedik osztály ősszel erdészeti gyakorlatra megy. Amellett, hogy ez fizikai munkavégzéssel jár, nagy hangsúly van az önellátáson is. A fiatalok megtanulják megtervezni az önellátás folyamatait, mit fogunk enni, az milyen alapanyagokból és milyen eljárással készül. De idetartoznak a takarításnak és rendrakásnak az elemei is. Az erdészeti gyakorlaton fontos a mai életritmustól nagyon eltérő időtávlat megtapasztalása. Az erdészek nem években, hanem évtizedekben, akár évszázadokban gondolkodnak, tehát a ma végzett tevékenység akár a következő generáció életét fogja befolyásolni. A gyakorlathoz természetesen hozzátartozik az erdőjárás, természetvédelem, növényismeret és környezetvédelmi szempontok megismerése is.
A tizedik osztály életében fontos időszak az ipari gyakorlat, ezt hosszas felkészítés előzi meg. Az év során számos helyzetben felmerül a kérdés, egy adott tárgy miből, hol, milyen eljárással készül, egy gyártási folyamat hogy épül fel. Erre ráerősítenek az üzemlátogatások, és vállalkozók látogatnak az iskolába, beavatják a fiatalokat a vállalkozásuk működésébe, a vállalkozási környezetbe, típusokba. A fiatalok egy komplex szempontrendszert kapnak ezek megfigyeléséhez, értékeléséhez, amely kiterjed egy vállalkozás fizikai környezetére, szociális folyamataira, pénzügyi, gazdasági működésére is. A kéthetes gyakorlat során az ország különböző pontjain ipari üzemekben szereznek munkatapasztalatot. Emellett interjúk és személyes megfigyelések, tapasztalatok alapján összegzik a vállalkozás működéséről alkotott benyomásaikat, meglátásaikat, amelyről visszatérve az iskolába, beszámolnak.
A tizedik osztály a trigonometriához kapcsolódóan még egy gyakorlatot teljesít tavasszal, ez a földmérésgyakorlat. Itt megnézik, hogy a sinus, cosinus mit jelent a gyakorlatban, a valóságban. Méréseket végeznek tradicionális és új műszerekkel.
A tizenegyedik osztály ősszel elkezdi a felkészülést a szólóestre. Ez egy olyan koncert, ahol minden egyes diák egy általa választott dalt ad elő zenei kísérettel. A felkészülés során hangképzésben, stílusismeretben tapasztalatot szereznek és képessé válnak arra, hogy közönség előtt énekeljenek. Nemcsak hangképzésben, stílusismeretben fejlődnek, hanem a zenekarral való közös munkát is megismerik. Amellett, hogy csiszolják a képességeiket, megtanulják elfogadni a saját adottságaikat és azt meg is merik mutatni.
A tizenegyedik osztály másik fénypontja a tavaszi három hetes szociális gyakorlat, amelyet antropozófiai szemléletű gyógypedagógiai intézetben vagy életközösségekben teljesítenek külföldön. Ezt a gyakorlatot is egy komoly felkészülési folyamat vezeti be, melynek során megismerkednek nagy vonalakban a magyar ellátórendszerrel, a fogyatékkal élők sorsával, nehézségeikbe bepillantást nyernek. Konkrét ismereteket szereznek egyes mentális állapotokról, gyógypedagógiai iskolákba látogatnak, és fontos része a felkészülésnek, hogy olyan Camphill intézménybe is ellátogatnak, ahol megtapasztalhatják, mily módon lehet sérültek számára teljes életet biztosító körülményeket teremteni: olyan életközösségeket fenntartani, ahol a sérültek különböző műhelyekben dolgoznak. Ezen az évfolyamon nagyon fontos a szociális gesztus, az odafordulás, a segítés megtapasztalása.
A tizenkettedik osztályban megjelenik a fakultáció, amely egyrészt lehetőséget nyújt egyes tantárgyakban az elmélyülésre, másrészt elindítja a fiatalokat a továbbtanulás felé vezető úton. A tizenkettedik évet átszövi a Waldorf-érettségire, az éves munkára való felkészülés. A fiatalok egy olyan témát választanak, amellyel egész év során foglalkoznak, mind elméleti, mind gyakorlati téren. A kutatásaikról egy terjedelmes dolgozat formájában adnak számot, majd tavasszal egy előadással állnak ki közönségük elé, ahol ismertetik, bemutatják a megszerzett elméleti tudásukat és a gyakorlati tapasztalataikat. Az éves munkához egy művészeti rész is társul, amely lehet egy művészeti alkotás, egy esemény vagy szociális tett. A folyamatot mentor kíséri, akit az iskola tanárai közül választanak a fiatalok, és mérföldköveken adnak számot az előrehaladásukról. A sikeres éves munka teljesítése a művészeti záróvizsga, feltétele ez a 12 évfolyam lezárásának. A fiatalok nagy komolysággal és érettséggel állnak bele a folyamatba, nagy jelenléttel szokták az előadásukat bemutatni. Ez egy nagyon fontos lépés az ő életükben, mely képessé teszi őket arra, hogy nagyobb hallgatóság előtt is meg merjenek nyilvánulni és képviselni tudják a saját gondolataikat.
A tizenkettedik osztályban egy komoly drámaelőadást is bemutatnak a fiatalok. A darabot ők választják és nagy önállósággal készülnek a bemutatóra. A karakterek megformálása és a díszletek kialakítása mellett a rendezésben is szerepet vállalnak és ezekbe is beletanulnak. Ezáltal a színház működését is megismerik. A munkát színész drámapedagógus vezeti, irányítja. A bemutató nagyközönség előtt zajlik, ha mód van rá, színházban.
A tizenkettedik évet egy művészeti út zárja, ez a művészettörténeti tanulmányoknak a kiteljesedése. Miután az egyes művészeti korok jellemzőit megismerték, összefüggésben az emberiség tudatfejlődésével, képessé válnak arra, hogy értő módon szemléljék a művészeti alkotásokat. Az út költségeit ők maguk állják, egy év alatt keresik meg azt az összeget, amely fedezi ezeket a kiadásokat. Az iskola mellett munkát vállalnak, az utat ők maguk tervezik és szervezik meg – és ők lesznek az idegenvezetők is, felkészülnek a látnivalókból. Megtanulnak hatalmas összegekben gondolkodni és azzal bánni.
A tizenharmadik év az érettségire való felkészülésről és a továbbtanulásról szól, ebben az évben a fiatalok már csak az állami érettségi tantárgyakkal foglalkoznak, az eddig tanultakat összegzik, kitanulják a vizsgarendszert, a vizsga- és teszttípusokat, kisérettségin szereznek rutint a vizsgázásról. Felkészítő tanáraik segítik őket abban, hogy sok önálló munkával, megfelelő szorgalommal az emelt szintű érettségin is jól helytálljanak. Az iskolánk falai közül kikerült diákok között találunk orvost, gyógyszerészt, közgazdászt, mérnököt, zenészt, pedagógusokat és tisztes mesterembereket is. Tizenharmadikosainkat visszavárjuk ünnepeinkre és rendezvényeinkre; nagy örömmel tapasztaljuk, hogy szívesen vissza is térnek.
Fontos törekvése iskolánknak a projektszerű, epochális oktatás. Folyamatokban gondolkodunk, amelyeket felépítünk, és hangsúlyos pontja e folyamatoknak a lezárás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közismereti tárgyakban az epocha végén számot adnak a tudásukról, elkészülnek a füzetmunkák, és kiselőadásokat tartanak a fiatalok. Ugyanez a szemlélet megjelenik a kézműves tárgyaknál: egy adott területen megismerkednek az anyagokkal, eszközökkel, technikákkal, majd elkészítik az általuk tervezett munkadarabot, vagyis fontos az idővel való gazdálkodás, időkereten belüli munka. A folyamathoz tartozik a lezárás utáni közös visszatekintés és értékelés is.
Minden tevékenysége és folyamat ahhoz segíti reményeink szerint a fiatalokat, hogy a világot érteni akaró, abban tevékenyen részt vevő és felelősséget vállaló, önállóan és szabadon gondolkodó felnőttekké váljanak.
