Jubileum – az iskola indulása

Jubileumi évünk utolsó lapszámában egyik alapító tanárunk, Bálint Orsolya gondolatait, visszaemlékezését olvashatjátok.  

Együtt szinte mindent lehet…

A Szombathelyi Waldorf Iskola alapításának emlékei

Előzetesen szeretném tisztázni, hogy az alapító csapatban vannak nálam jobb emlékezettel megáldottak, így lehet, érdemes őket is megkérdezni arról, hogyan is volt az alapítás.

1999 augusztusában keresett meg az egyik alapító szülő, Litkei Tamás, hogy szeretnék, ha az induló Waldorf-iskola egyik alapító tanára legyek. Én azon a nyáron érkeztem a városba Nyíregyházáról, ahol addig, az ottani Waldorf-iskola osztálytanítójaként dolgoztam. 

Az első kérdésem az volt, hol vannak a gyerekek, a szülők és az épület? A válaszból az derült ki számomra, hogy még várnunk kell az iskola indításával. Így egy évet az iskola indulásának megalapozásával töltöttünk. Az alapító szülőkkel előadásokat szerveztünk, népszerűsítve a Waldorf-pedagógiát és a 2000-2001-es tanévben induló szombathelyi Waldorf-iskolát. Az előadók között csak néhány meghívott előadóra emlékszem. Többek között Szentkúti Márta és Sam Betts is segítette a munkákat, továbbá egy Waldorf-iskola munkáiból összeállított városi kiállítás. Hihetetlen erőt és tenni akarást éreztem a szülői csapatban, szinte nem ismertek lehetetlent. Csak néhány nevet tudok kiemelni, a teljesség igénye nélkül, akikkel rendszeresen találkoztunk az iskola Földre érkezésén: Litkei-Pán, Gácsi-Ekler, Győrffy, Németh-Mészáros, Vincze-Juhász, Németh-Kiss, Zubor, Kozma-Németh, Székely-Schaáb. Mindannyian családostól álltak az ügy mögé, rendíthetetlen erővel húzták, tolták a közös szekeret!

1999 őszén megalakult a tanári konferencia, melynek tagjai akkor Bosits Eszter, G. Ekler Ágnes, Giczi Andrea, Mihácsi Emma és én voltunk. Mindenkinek megvolt a maga feladata, területe. Kezdetben ritkábban, később már hetenként ültünk össze csütörtöki napokon. Ezeken felül már működött a Waldorf-óvodát segítő intézményi konferencia is. Most az iskola feladataival is ide kapcsolódtunk. Sokszor éjszakákig dolgoztunk egy-egy megoldandó feladaton. Valahogy jól bírtuk ezt akkor, a hősidőkben. (Az első osztályt G. Ekler Ágnes, a másodikat Giczi Andrea, a harmadikat Bosits Eszter vállalták. A napköziben Mihácsi Emmára bíztuk a gyerekeket. Egy hónap elteltével én vettem át a napközis tanító munkáját.)

A tanári konferencia működésében használtuk az általam korábbi években tapasztalt szokásokat, melyeket a magunk képére formáltunk. A konferenciákon mindig volt művészeti tevékenység. Sokszor énekeltünk, volt, hogy bothmereztünk vagy formarajzoltunk. Bothmer-foglalkozások egyébként minden felnőtt számára elérhetőek voltak abban az időben Szalay László jóvoltából, talán havonta vagy kéthetente tartott foglalkozásokat. Emlékeim szerint az első stúdiummunkánk során Rudolf Steiner Nevelőművészet – A tanítás metodikája és a nevelés életfeltételei című művével foglalkoztunk. A szellemi munkánk alaphangját megadták még a munkánkhoz illeszkedő spruchok, a munkát kezdő euritmiahangzók és -mozdulatok bevezetése, Bothmer-gyakoratok… ezek mind formáltak bennünket és a munka minőségét.

A konferenciamunka keretében már volt tapasztalatom a konszenzusos döntéshozatalban, így ezt a konferenciatagok valahogy természetesnek vélték s elfogadták, hogy így dolgozunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezzel ne lettek volna feladataink, mert ennek a gyakorlása mindig nagy figyelmet, fegyelmet és koncentráltságot igényel. Az osztályok tanítóinak a megválasztásában egyik szempontunk az volt, hogy szülő ne álljon gyermeke előtt, mint osztálytanító. Ezen kívül a vállalások vezették a tanítókat, amibe vegyült némi személyes kapcsolódás, hisz a családok szűkebb-tágabb ismeretségi köréből kerültek ki az első osztálytanítók. Rögtön az első évben három osztállyal indult az iskola, ebben is volt némi személyes érintettsége néhány alapító családnak, de akkor én ezt teljesen természetesnek vettem. Rettentő nagy alapító erővel dolgozott az a maroknyi szülő-tanár csapat, akiknek köszönhetően el tudott indulni 2000 szeptemberében az iskola.

A tanári konferencia mögött/mellett elsősorban az intézményi konferencia állt olyan alapító szülőkkel és egyben szakemberekkel, akik az intézmény működéséért felelősséget vállaltak a tanárok mellett. És természetesen minden szülő is támogató volt: akik nem tudták idejüket, lelkierejüket szánni a gyakori konferenciatalálkozásokra, „csak” bizalmukat adták annak, hogy itt egy Waldorf-iskola létesül, amelybe az ő gyermekeik is helyet kapnak, teret és társakat egy alternatív tanuláshoz. Egyik mozzanat sem létezett a másik nélkül. Közös munkát végeztünk annak érdekében, hogy ez a szellemi alapokon nyugvó kezdeményezés testet öltsön. Remek, izgalmas, felelős, olykor humorral teli, baráti munka emlékeit őrzöm, mely szívtől szívig hatott. Ez nem tudott másként lenni. Itt köszönöm meg a sorok között, hogy ennek részese lehettem. 

Az iskola névadását megelőzte egy mindenki számára előzetes egyéni munka. Végig kellett gondolnunk, minden IK tagnak, hogy milyen név illethetné az új intézményt. Előzményként volt már óvodája a közösségnek Sziványvár névvel, tüskéscsiga jelképpel. Többen próbáltunk valahogy ehhez kapcsolódni. Egy intézményi konferencián került sor a név megvitatására. Remek ötletekkel érkezett mindenki, aki ott volt. Végül némi vita, érvek, ellenérvek felsorakoztatása mellett a ma is használatos Szombathelyi Perintparti Szó-Fogadó Waldorf Iskola név lett az új iskola neve.

A legfontosabb útravaló a számomra a közös munkából, hogy együtt szinte mindent lehet. 

Fontos útmutatást kaptam arra, hogy az álmokból hogyan lesznek tervek, a tervekből hogyan szövődik egy közösségi munka, s végül milyen a megvalósulás öröme. A másik fontos tanulnivalóm az volt, hogy nincs vége… állandó formálást, folyamatos ápolást, gondozást igényel a Földre érkezett új „gyermek”, az iskola. 

Még egyszer hálásan köszönöm, hogy együtt munkálkodhattam mindazokkal, akik világra segítették Szombathely és környékének alternatív nevelési intézményét, amely most már az óvodától az érettségiig kíséri egy-egy gyermek útját. További köszönet mindazért, hogy mindig vannak olyan szülők, óvónők, tanárok, támogatók, akik életben tartják, védik, gondozzák, segítik fejlődését azóta is. 

Köszönöm a megkeresést. További jó munkát és sikereket kívánok az iskola harmonikus működtetéséhez!

Üdvözlettel: Bálint Orsolya

Zalaegerszeg, 2025. május 13.