Interjú Vincze Rebekával, aki az iskola indulásakor, 2000-ben indult első osztály itt érettségizett diákja volt…

-Jó pár év eltelt azóta, hogy elköszöntél az iskolától. Mi történt Veled, merre indultál, mit tanultál?

-Miután befejeztem a gimnáziumot, Budapestre költöztem és az ELTE-n tanultam Gyógypedagógiát. Amikor ezt befejeztem, kikötöztem Dániába, mert a barátom itt járt egyetemre. Itt először megtanultam dánul, aztán elkezdtem a fizioterapeuta képzést. A gyógypedagógia képzés alatt rájöttem, hogy bár emberekkel szeretnék foglalkozni, nem a gyógypedagógia az, ami engem leginkább vonz, hanem a mozgás. Ezért jelentkeztem a fizioterapeuta képzésre, ahol nagyon jól tudom hasznosítani az ELTE megszerzett tudásomat is.

-Hol élsz most, mivel foglalkozol?

-Dánia északi részén, Aalborgban élek, és egyetemre járok, mellette dolgozom.

-Mivel töltöd a szabadidődet?

-A szabadidőm nagy részét sportolással töltöm. Még a gimnázium alatt kezdtem el futni és tájfutni, ami annyira az életem részévé vált, hogy azóta is napi szinten edzek, és nem tudnám elképzelni az életem mozgás nélkül. Nagyjából heti 6-7 alkalommal futok, és összesen olyan heti 80-100 km-et edzek. Idén már futottam 2 félmaratont, és ez nagyon jó motivációt ad a mindennapi edzésekhez, hogy javítani tudjak az időimen. Sokat köszönhetek a sportnak, nagyon jól kikapcsol, mindig átsegít a kicsit stresszesebb, vagy nehezebb időszakokon, és nagyon sok barátot is szereztem a futáson keresztül. A futás miatt lehetőségem nyílt arra is, hogy néhány futó barátommal közösen önkénteskedjünk egy halmozottan sérült fiatalokat ellátó lakóotthonban. Ez abból áll, hogy havonta pár alkalommal elmegyünk hozzájuk, és kivisszük őket futni egy futó kerekesszékben. Ez egy olyan tevékenység, ami nekik is és nekünk is nagyon sokat ad. Ezért hálás vagyok, hogy megoszthatom velük a mozgás szeretetét és mindazt, amit a futás ad, még akkor is, ha nekik nincs arra lehetőségük, hogy fizikailag megtapasztalják.
Ezen kívül nagyon szeretek a szabadban lenni, olvasni, sütni, főzni es pulóvereket kötni.

-Tartod-e valakivel a kapcsolatot a régi osztálytársak közül?

-Igen, több gimnáziumi osztálytársammal tartom a kapcsolatot. Nagyrészt online, de ha tudunk találkozunk is. 

-Mikor jártál utoljára az iskolában, milyen benyomások értek?

-Nyáron jártam legutóbb az iskolában, mert ott tartottuk a 10 éves érettségi találkozónkat. Nagyon jó volt visszamenni, és felidézni a sok jó emléket. Jó élmény volt újra találkozni, és meghallgatni, hogy kivel mi történt az elmúlt években.

-Ki okozta a legnagyobb meglepetést a találkozón?

-Senki nem okozott nagy meglepetést, mindenkit nagyon jó volt újra látni.

-Fel tudsz idézni valamilyen emléket az első osztályból?

-Máig emlékszem az első iskola napra. Emlékszem, hogy egy kicsit izgultam, mert alig ismertem valakit az osztályból, de aztán ahogy telt a nap, rájöttem, hogy a többiek is csak gyerekek, és annyira azért nem félelmetesek.

-Mi volt a kedvenced, amíg ide jártál?

-Szerettem nagyon az osztálykirándulásokat, gyakorlatokat, Mihály napi bátorság próbákat, az adventi reggeli énekléseket vagy felolvasásokat, az Adventi spirált, a drámákat, a többi osztállyal közös kórus órákat. 

-A gimnáziumi években mi volt az, amit fontos tapasztalásként éltél meg?

-Az ipari gyakorlatot és szociális gyakorlatot. Az ipari gyakorlatot a Cserpes – sajtműhelyben töltöttem, ahova minden reggel hatra vagy hétre mentünk biciklivel. Ez mindenképp egy embert formáló tapasztalat volt, még akkor is, ha már akkor tudtam, hogy nem egy gyárban képzelem el a jövőmet. A szociális gyakorlat Németországban pedig nagyon sokat tanított az elfogadásról, és másik emberekhez való hozzáállásról.

-Mi az, ami szerinted a leginkább gazdagított a Waldorfos iskolaévek alatt?

-A gyakorlatok és dráma előadások. 

-Vannak-e szép emlékeid tanórán kívüli tevékenységekből?

-Évekig jártam kórusra, zenekarra, tájfutásra és röplabdázni is, amikről nagyon jó emlékeim vannak. 

-A tanulmányaid során ért-e hátrány abból, hogy waldorfos voltál?

-Nem ért. Boldog vagyok, hogy Waldorfba jártam ovitól kezdve a gimnázium végéig. 

-Mi volt a legnagyobb hozadéka szerinted annak, hogy ide jártál?

-A drámák és évesmunka előadások miatt sokat fejlődtem abban, hogy ki tudjak állni sok ember elé, és különösebb izgulás nélkül tudjak beszélni, előadni. Ez azóta is nagyon hasznos az élet sok területén. 

-Nehéz volt-e számodra az átállás az egyetemi tanulmányokra?

-Hát az ELTE-n az elején azért át kellett állni arra, hogy nagyon sok lexikális tudást várnak el a vizsgákon. De gyorsan belerázódtam. Itt Dániában sokkal gyakorlatiasabb a képzés rengeteg csoportmunkával, projekttel, szóval ez jobban emlékeztet a Waldorf oktatási rendszerre.