Természetrajz és biológia

TERMÉSZETRAJZ ÉS BIOLÓGIA

 

 

Felsõ tagozat

A pubertás és a kamaszkor küszöbén megjelenõ képességek lehetõvé teszik egy új gondolkodásmód kialakulását.

A 9. és a 10. osztályban a hangsúly a biológián belül az emberi testen és annak folyamatain van, vagyis azon, ami a tudatosság, az egészség és a szaporodás fizikai alapjait biztosítja.

Ezen tanulmányokkal egyidejûleg a növényekkel és az állatokkal végzett gyakorlati munkának a terepgyakorlatokra is ki kell terjednie, ami a biológiatantervnek közvetlen környezeti és ökológiai hangsúlyt ad.

A 11. és 12. osztály folyamán a kamaszok gondolkodási képessége megerõsödött és megérett az eszmék mélyebb befogadására. A biológiatanterv a növénytan és az állattan tanulmányozásával támogatja ezt, melynek során a fõ szerepet az általánosan elfogadott sejtelmélet, a genetika és a darwinizmus kapja. Ez a hangsúlyozás visszaköszön a kémia és a fizika epochákban az atomelmélet, a fény hullám-, illetve részecsketermészetének tanulmányozása, és a csillagászat formájában. A tudományos elméletek történeti megközelítése és a technológia következtében elérhetnek a szemlélõdés azon pontjára, ahol megláthatják: az egészséges tudomány fontos jellemzõje, hogy új jelenségek felfedezésekor új elméletek keletkezhetnek, és ez a régiek eltûntét is hozhatja.

A Waldorf-iskolai biológiatanterv el tudja vezetni a fiatalokat a jelenkori tudományos elméletek világos megértéséhez, az emberiséggel és a környezettel kapcsolatos témák, valamint a technológiai fejlõdés következményeinek értékeléséhez, ami eleven, a jövõ fejleményei iránt nyitott szellemi beállítottságot kölcsönöz nekik.

 

9-12. évfolyam

 

Célok és feladatok:

A tanítás átöleli a biológiát, ezen belül a környezettant is, a paleontológiát azonban a földrajz tárgyalja a geológián belül. Az a kívánalom, hogy a fiatalok számára megfelelõ utakat a tanítás területeire vezessük, nemcsak a metodika, hanem a didaktika terén is megjelenik. A felsõ tagozatban ezen feladat jelentékeny következményei különösen a biológiában, az élet tudományában jelennek meg. A 9. és 10. osztályban újból a humánbiológia áll elõtérben. Ezután a 11. osztálytól vizsgáljuk az emberen kívüli élõvilág fokozatait a legegyszerûbb élõlényekkel kezdve.

 

 

9. évfolyam

Óraszámok: évi 30 óra (3 epochahét: 30 óra)

 

Célok és feladatok:

A középtagozat természetrajza és a felsõ tagozatos természettudomány közötti átfogó módszertani váltást a tanulókkal együtt kell megtenni. Ez különösen azáltal lesz markáns, hogy ezúttal a 8. osztályos tananyaggal megegyezõ témákat dolgozunk fel, de immár a lehetõ legpontosabb morfológiai leírásokkal, majd ezt követõen az élettani mûködéseket is hozzávesszük egészen a jellegzetes betegségekbe való betekintésig.

Az érzékszervek, a csontváz és a mozgás rendszere elsõsorban a külvilággal, az abban uralkodó fizikai és mechanikai törvényszerûségekkel áll szoros kapcsolatban. Mind a tanár, mind a diák számára esztétikailag is megfelelõ rajzok készítését ajánljuk, hiszen a szervekbe való betekintés csak ily módon lehet életteli. Bizonyos kérdéseknél az iskolaorvost is be kell vonni.

 

Javasolt témakörök:

·         Az érzékszervek felépítése és mûködése, különösen a szem és a fül. A szervi és az érzéki tevékenység közötti különbségtétel mint a testi és a lelki tényezõ az érzékelési folyamatban

·         A látás: a szem felépítése és az ezáltal érthetõvé tett mûködése. Camera obscura, fényképezõgép. Fény–árnyék–, szín–, képlátás, akkomodáció. Lencsetörvények és szemüveglencsék a képlátásban. Az életkorral járó változások. Látóideg és látókéreg.

·         A hallás. A szemmel ellentétes embriológiai fejlõdés. A belsõ–, közép– és  külsõfül ontogenetikai és filogenetikai hármas tagolódása, a Corti–szerv stb.

·         Kémiai érzékek, érintés, fájdalom– és helyzetérzékelés, hõ– és mozgásérzékelés

·         További érzékek említés szintjén: az agy, mint az alakérzékelés és a jelentésfelfogás érzékszerve.

·         A csont– és izomrendszer anatómiája és élettana

·         A csontváz összességében és részeiben. A csigolyák felépítése, gerincoszlop, mellkas, a koponya és a végtagváz polaritása. Az alkar pronatioja és supinatioja; Leonardo Utolsó vacsora c. képe

·         A szférikus és radiális formaelvek rajzolás általi gyakorlása, a két polaritás találkozásakor a fokozódás jelensége a törzs vázában. Az összfelépítés ismétlõdése a koponya és a mellkas egyes területein.

·         Az arányok összehasonlítása állati csontvázakon, pl. emlõs koponyákon

·         Csontképzõdés, csontgerendák, a használat és terhelés szerinti átépülés pl. gravitációs térben vagy az asztronautáknál.

·         Végtagtípusok és azok mechanikája, emelõelv: izomtapadások, az erõkar és a teherkar viszonya

·         Az emberi fogazat hármas tagozódása, univerzális táplálkozási és a beszédet lehetõvé tevõ fogazat

·         Az izomzat felépítése és mûködése, a három izomtípus (harántcsíkolt, sima, szívizom), akaratlagos és akaratunktól független izmok

·         Hajlító és feszítõ izmok, görcs, az egymással együttmûködõ izmok kinematikus mûködési láncolata (Bennighoff anatómiája)

·         Az emberi gége: anatómiai felépítés, hangszalagok mozgása, a húros és fúvós hangszer–elv összekapcsoltsága. A madarak éneklõ gégéjével való összehasonlítás. Mutálás. Pneumatikus koponyaüregek és jelentõségük, a rezonanciában. Az elefántok rendkívüli homlokürege. Zaj, hang, szó, beszéd.

 

 

Várható eredmények:

·         A diák részleteiben is ismeri az emberi csont- és izomrendszert.

·         Érti a gerincoszlop jelentõségét a mozgásban, a törzs tömegének viselésében és a központi idegrendszer védelmében.

·         Ismeri a különbözõ típusú izmok jelentõségét az ember életmûködéseiben.

·         Részletesen ismeri a csontok közötti összeköttetések fajtáit, az itt kialakuló sérüléseket.

·         Képes az emberi és az állati csontvázak összehasonlító elemzésére, az állati és az emberi jellegek árnyalt megragadására.

·         Részletesen ismeri a tanult érzékszervek felépítését, mûködését, tisztában van az érzékszervek szerepével az emberi gondolkodás kialakulásában.

 

10. évfolyam

Óraszámok: évi 40 óra (4 epochahét: 40 óra)

 

Célok és feladatok:

Ebben az életkorban a fiatalok már jobban képesek arra, hogy a saját lelki tartalmaikban zajló folyamatokat, változásokat tudatosan megfigyeljék és megfogalmazzák. Így tehát fokozottan képesek arra, hogy belülrõl tekintsenek a saját testük és lelkük viszonyára, nem úgy mint a pubertás korábbi éveiben. Kiindulópontként továbbra is a morfológiai megközelítést választjuk, amihez fokozatosan hozzákapcsolódik a lélektani és a pszichoszomatikus szemlélet.

Az epocha központjában a testüregekben helyet foglaló belsõ szervek állnak. A 9. osztályban tárgyalt szervekkel szemben ezeknek magasabb szintû az élettani önállóságuk, ami többszörösen is kifejezésre jut pl. a kapuk (tüdõ-, máj-, lép-, vesekapu) kialakulásában. Minden szervnél meg kell említeni a jellegzetes betegségeket. Az iskolaorvost is be kell vonni, hogy világossá tegye: meddig lehet a házipatikával gyógyítani és mikor kell feltétlenül orvoshoz fordulni. Részletesen tárgyalt elsõsegélynyújtás gyakorlati módon egészíti ki a fõoktatás tartalmát.

A négy éven át tartó embertan lezárásaként alkalmat keríthetünk az alkati típusok és a temperamentumok megbeszélésére.

 

Javasolt témakörök:

·         A szív és a vérkeringés, embrionális ér- és szívképzõdés körvonalakban, az artériák és a vénák polaritása a felépítésben és a funkcióban. A vér részei. Az általánosan elterjedt szemlélettel szemben a vénás vér is ugyanolyan jelentõségû, mint az artériás (pl. a máj vénás kapillárishálózata).

·         Nagy- és kisvérkör, kapillárisok és anasztomózisok.

·         A szív felépítése és mûködése, a szív nemcsak izom, érzékelõ és hormonális mûködései is vannak; a véráramlás “pneumatikus kos”-elve. Szívátültetés és a szív pszichoszomatikája.

·         Légzõszervek: embrionális fejlõdés, hörgõfa, tüdõalveólusok, pulzus/légzési ritmusok. A légzõszervek szimmetriája és pszichoszomatikája.

·         Az emésztõcsatorna, a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a lép. A felsõ hasûri szervek pszichoszomatikája (Hypochondrium).

·         Húgyivari szervek: a vese felépítése és mûködése, a lelki folyamatok hatása, különösen a mellékvesére (adrenalin, kortikoidok), a nemi polaritás embertani elmélyítése.

·         Idegrendszer: hármas tagozódás az agyvelõben, gerincvelõben és a vegetatív idegrendszerben, a szív autonóm idegrendszere.

·         Nagyagy: primer, szekunder, tercier kérgi mezõk. Afferens és efferens mezõk, morfológiai és funkcionális aszimmetriák.

-          Közti-, közép- és kisagy.

-          Hátgerinc, reflexív, (térdín–, pupilla– és izomeredetû reflexek), ezek beágyazódása a nagyagykéreg integratív funkcióiba. A légzés és a szív láncreflexei.

-          A szimpatikus és paraszimpatikus rendszer antagonizmusa.

-          Belsõ elválasztású mirigyek és kölcsönhatásaik.

-          Kretschmer konstitúciós típusai és a különbözõ temperamentumok élettani jellegzetességei, ezen emberi tipológia pozitív, nem karikírozó bemutatása.

 

Várható eredmények:

·         A diák részletesen ismeri a tanult zsigeri szervek anatómiai felépítését, élettani funkcióját.

·         Képes saját tapasztalatai alapján általános élettani következtetéseket levonni.

·         Képes összefüggések felismerésére az emberben lezajló élettani és lélektani folyamatok között.

·         Ismeri az életmûködésekkel kapcsolatos idegi és hormonális folyamatok természetét.

·         Érti az élettani folyamatok és az ember belsõ egyensúlyának összefüggéseit.

·         Képes az elhangzottak elemzésére, kérdések megfogalmazására.

·         Érzékletes ábrákat tud készíteni az egyes szervek mûködésének illusztrálására

 

11. évfolyam

Óraszámok: évi 40 óra (4 epochahét: 40 óra)

Célok és feladatok:

A pubertás enyhülésével és a valódi serdülésbe való átmenettel a tizenhét évesek megértése érettebbé válik. Az önállóvá váló gondolkodási  képesség felszabadulásához még a szociális érettség is fokozottan hozzáadódik. Az egymás közti, a szülõi házhoz, az iskolához, a társadalomi és természeti környezethez fûzõdõ viszonyok képlékenyebbé és egyénibbé válnak.

Ekkor a biológiában az életjelenségek átfogó témáit tárgyaljuk. Ez a biológia általános alapkérdéseirõl szól. Ebben a korban minden fiatalt elfoglal az elsõ önálló világkép felépítése.  Az életjelenségek jó anyagot szolgáltatnak számára ebben a tájékozódási folyamatban. Ilyenkor lehet váltogatni a tartalmi és a módszertanról szóló beszélgetéseket. Rendszerint csoportos foglalkozás keretében mikroszkopizálnak, lehetõleg sok élõ vizsgálati anyag segítségével. A felfedezések történetével sok emberi vonás szóba jöhet a különbözõ életrajzok kapcsán.

A mikroszkóp által megnyitott dimenziók fontos kiegészítése a távcsõ által megnyitott dimenziók, ezért ezen az évfolyamon csillagászati epochát is jó tartani.

 

Javasolt témakörök:

·         Szervezet és sejt: a sejt felépítése; intercelluláris anyag, a plazma és a sejtmag jól összevethetõ a természetben jelen lévõ ásványi, növényi és állati szervezõdési szinttel; az egész már a részben jelen van, ahogyan a rész az egész felépítésében részt vesz; ez elvezet a deduktív és az induktív megértéshez

·         A mikroszkóp története és felépítése

·         A sejt finom felépítése, a kromoszómaszám állandósága, az öröklõdés kromoszóma-elmélete, mitózis a növényeknél és az állatoknál

·         Egysejtûek és többsejtûek: a legfontosabb egysejtûcsoportokat könnyen megfigyelhetõ képviselõik által mutatjuk be; kolóniaképzés

·         Növény és állat, ill. az átmenet pl. az Euglenánál

·         Felépítõk és lebontók a mikro–tartományban, ezek ökológiai jelentõsége a geológiai kõzetképzõdésekig, a látókör kiszélesítése a megszokott "mezoszféráról" a "mikro- és makroszférára"

·         Nemiség és halál: a Volvocalesek rendje, a sejtszervecskék polarizációja az ivarsejtképzés során; meiozis és megtermékenyítés; a haploidia és diploidia váltakozása; poliploidia és aneuploidia a természetben

·         Az individualitás problémája a természetben: oszthatóság és oszthatatlanság, potenciális halhatatlanság és biológiailag meghatározott halál, a ráksejtek kiválása a szervezet egészének harmonikus mûködésébõl

·         Fertõzések és daganatok, különbözõ vélekedések a betegségek kiváltó tényezõirõl, kórtan az elmúlt évszázadban és ma

·         Alacsonyabbrendû növények: prokarióták (baktériumok, kékalgák, vírusok, AIDS); eukarióta növények: algák, gombák, zuzmószimbiózisok, máj- és lombosmohák, páfrányfélék a morfológiában és a paleontológiában (karbonkori flóra); a generációváltakozás alapjai

·         A meghatározott és a változékony típus, prestabilizált és nyitott metamorfózis

·         Az élet ismertetõ jegyei és eredete; az õsnemzés-elmélet és Arisztotelész, "Omne vivum ex vivo" (F. Redi), planetáris keletkezés (Arrhenius); a szervetlen vagy a szerves prioritása

·         Az embriológia elsõ alapjai: regulációs és mozaikfejlõdés, epigenézis és/vagy preformáció, korai morfogenezis a növényeknél (Volvox–kifordulás), és állatoknál (gasztrula betüremkedés); burokképzõdés az embernél és a magasabb rendû állatoknál (amnióták), biogenetikai szabály: az ontogenezis és a filogenezis egymással való összefüggésében; evolúciós kérdések

 

Várható eredmények:

·         A diák ismeri a mikroszkóp felépítését, használatának alapjait.

·         Ismeri a sejtek felépítését, a sejtalkotókat.

·         Érti a szervezet, szerv, szövet, sejt fogalmait, azokat képes szakszerûen használni.

·         Képes felismerni a korábban tanult élettani mûködéseket a sejtek szintjén, összefüggéseket találni a rész és az egész között.

·         Képes tanári irányítással mikroszkópos kísérletek kivitelezésére, a tapasztalatok elemzésére és pontos rögzítésére.

·         Ismeri és érti a sejtosztódás jelenségeit, folyamatát, fajtáit.

·         Képes a felismert ill. megtanult biológiai törvényszerûségek kiterjedt alkalmazására.

 

12. évfolyam

Óraszámok: évi 40 óra (4 epochahét: 40 óra)

 

Most minden diák számára az lesz a feladat, hogy az eddig felépített tartalmakat és képességeket egy összefoglaló áttekintéssé formálják. A biológiának itt különösen nagy szerepe van abban, hogy a természettudományok élettelen részeivel foglalkozó területeit ellensúlyozza. Így ebben az utolsó évben a Waldorf-tantervben két biológiaepocha áll: egy növénytani epocha a magasabb rendû növényekrõl és egy állattani epocha az egész állatvilágról az emberre való kitekintéssel.

Ahogyan az alsó és középtagozatban az életbe egyre inkább belenövekvõ gyermek a jól ismert emberképtõl indult el, hogy a természet különbözõ szintjein keresztül egészen az ásványokig megismerje a világot, úgy a felsõ tagozatban fordított utat találhatunk: a legegyszerûbb életformáktól kiindulva az egymást követõ természeti területekbe betekintést és áttekintést nyerve kutatjuk az embert, miközben az élet legfontosabb motívumának a fejlõdés motívumát találjuk.