Mihály idõszak

Mihály idõszak

„Ha a napok rövidülnek, fényesebbé válnak a szívek,

S az õsz felett fénylik Szent Mihály.”

 

Szeptember 29-e a IX. század óta Mihály nap. Óvodánkban ez nem csak egy egy napos ünnep, hanem egy négy hetes idõszak kezdete.

A négy hét alatt olyan képekkel találkoznak a gyermekek az évszakasztalon, ami közelebb hozza hozzájuk Szent Mihály lényét.

 

A természetben érezhetõen rövidülnek a nappalok, a mi lelkünkben is megütközik egymással a fény és a sötétség, a jó és a rossz. Az óvodában ezt az évszakasztalon álló mérleg szimbolizálja: egyik serpenyõjében egy nagy fekete kõvel, amit a gyerekek - a sétáink vagy a kerti munkák során – a másik serpenyõbe gyûjtött fehér kavicsokkal ellensúlyoznak. Minden nap megtartjuk a mérlegelés ceremóniáját. A „jó” serpenyõ napról-napra nehezebb lesz, egyszer csak egyensúlyba kerül a mérleg, majd a „jó” oldalra billen. A mérlegelés segíti a gyerekekben az erõ és energiáik növekedését.

Elõtérbe kerül a learatott gabona is- ami eddig az õszi évszakasztal éke volt- amit az óvónõk a gyerekekkel közösen dolgoznak fel: a magokat kicsépelik, megtisztítják a pelyvától, majd kis zsákocskákba gyûjtik, az ünnep után hazaviszik, és húsvétig õrizgetik, amikor újra a földbe kerülnek a magok.

Ahogy a természetben, úgy a gyerekekben is viharok dúlnak, küzdenek a bennük lakó sárkánnyal. Hosszas, és gondos munkát igényel a papírsárkányok elkészítése is. Annak a legszebbnek, legfényesebbnek kell lennie, hogy a szél alákapjon és táncba vigye a levegõben. Ez napokig fontos tevékenysége a gyermekeknek, színes levelekkel díszíthetik.

Az évszakasztalon megjelenik a kard is, mint szimbólum. Ettõl kezdve a gyerekek, fõleg a fiúk szíves készítik el saját kardjaikat: fognak két egyszerû botot, amit egy darab madzaggal összekötnek, egy másikat a derekukra kötnek és beledugják a kardot. A felnõtt szemében egy ilyen kard jelentéktelennek tûnhet, a gyerekek fantáziájában azonban igazi és fényes, és teljes méltósággal fogják hordozni.

 

Az ünnep

 

Az ünnep reggelén pirosba öltöztetett évszakasztal fogadja a gyerekeket. Ugyanazokkal a képekkel találkoznak, amiket már jól ismernek az elmúlt négy hétbõl: a mérleg, a kard, a búzászsákok, a sárkányok.

Reggelrõl, amikor az elsõ gyermekek megérkeznek, nekilátunk a kalács elkészítésének. Nagy munka ez, hiszen sárkány készül belõle. Van, aki a lábát készíti, valaki a fogát, megint más a pikkelyeit.

Piros szalvétákat hajtogatunk az ünnepi asztalra, reggelire kukoricamálé készül.

Amire megsül a kalács, összepakolunk, s az ünnepi körben meggyújtjuk a gyertyát. Az óvónõ szertartásosan körbehordozza a kardot a gyerekek elõtt, majd az iskolába készülõ nagyokat vitézzé üti, és így állhatják ki a próbát, legyõzve az önmagukba lakó sárkányt. Az óvónõ elindul a karddal, a nagyok követik õt, és elindulnak a bátorságpróba helyszínére (udvaron felállított pálya), ahol egyesével küzdik le az elõttük álló feladatokat, és a legbátrabbak még a sárkány barlangjába is bemerészkednek, ahonnan elhozhatják a piros almát.

A kisebbeknek eközben nagy kihívás a legszebb ünnepi asztal megterítése, amiben szívesen segédkeznek, és izgatottan várják a lovagok visszatértét a nehéz próbáról. Miután minden arra alkalmas vitéz lovaggá lett, elbeszélik élményeiket, megreptetjük a papírsárkányokat, megtapasztalva a szél erejét, és saját gyõzelmüket a szél felett.

Nap végén üljük körbe a terített ünnepi asztalt, és fogyasztjuk el a sárkány-kalácsot, amitõl még százszorta erõsebbek és bátrabbak leszünk.